Véget ért számomra a Moholy-Nagy Formatervezési Ösztöndíj. A harmadik és egyben utolsó évben kicsit eltávolodtam a táskává alakítható kabátoktól, ellenben visszatértem az eredeti koncepcióhoz, vagyis nagyvárosi életmódhoz keltette új funkciókon törtem a fejem. Ehhez a számunkra megszokott , de marslakószemmel nézve kicsit furcsa életmódhoz alkalmazkodó tárgyakat terveztem ismét, csak most táskákat. A táskák nem alakíthatók semmivé, de tartalmaznak egy belső kivehető bélést, amit át lehet tenni egy másik táskába, vagyis ha a nap folyamán, vagy a hét folyamán, vagy akármikor táskát szeretnénk váltani, megkönnyíti az átpakolást.
Ez a kollekcióm egyértelműen nőknek készült, hiszen mindannyian találkoztunk már azzal a szituval, hogy egy ilyen táskaváltás alkalmával a negyvenhat dolog közül egy tuti otthon marad, jellemzően pont az, amelyik kellett volna. Ezt küszöböli ki a kivehető táskabelső.
Mivel a táskák külseje nem nagyon akart összeállni olyanná, amilyenné szerettem volna, kicsit többet foglalkoztam a belső szerkezettel, ugyanis ez sokkal jobban érdekelt. Kialakítottam plusz zsebeket, amik ebben a bélésben helyezkednek el, kivehetők, cserélhetők, színesek, vagy feketék, kicsik, és nagyok, ki mit szeret. Van köztük bevásárlószatyor és laptoptartó tok is.
A táskákat az Iparművészeti Múzeumban lehet látni március 21-ig.